Mit akar a nő?

2009 június 22. | Szerző: Fülöp

Az, hogy mit és mennyit akar belőlem a nő, meghatároz engem is. Amire már nem kíváncsi, az láthatatlanná kell hogy váljon.

Ha csupán férjet akar, akkor nem akarja az egész embert, csak azt, ami férjként funkcionál.

Ha csupán szeretőt akar, akkor nem akarja az egész embert, csak azt, ami szeretőként funkcionál.

Minden kapcsolat, amely nem a teljes embert akarja belőlem, csak annak egy szeletét, lealacsonyít és megrabol engem is – hacsak nem kölcsönös igényen alapul (sok kapcsolat pont arra a kimondatlan kompromisszumra épül, hogy egyik sem akarja igazán a másikat).

Sokszor érzem nőkben, hogy a bennük rejlő álomhoz keresnek asszisztenst. Gyereket, családot, otthont akarnak. És ehhez férfit, aki a családi fotóba beletuszkolható. Előveszik a kicsinyke sablonjukat, és ha azt érzik a férfin, hogy minél több elvárás és elképzelés kipipálható vele, akkor annál boldogabbak.

Ha valaki a beléprogramozott életstandard megvalósulásához keres férfit, az voltaképpen alig különbözik attól, mint amikor mosógépet, hűtőt, vagy éppen kávéfőzőt akar vásárolni.

Lealacsonyító. Ilyenkor mindig elmenekülök.

Ösztön

2009 június 19. | Szerző: Fülöp

Mindig érdekesnek találtam, hogy megyek az utcán, jön velem szemben három-négy lány csoportban, és anélkül, hogy végigmérném az összeset, csupán ösztönből egyetlen egyet figyelek meg alaposabban, és az összes többi teljesen kiesik a látómezőmből is.

Érdekesnek találom, mert a kiválasztás nem tudatos, nem döntés eredménye, hanem automatikus. Vajon miféle ösztönök, tudattalan kiválasztási folyamatok zajlanak, vajon hány érzékkel választunk ki embereket a tömegből, de még azelőtt, hogy igazán látnánk őket.