Egy házasságtörés krónikája

2009 július 9. | Szerző: Fülöp |

Nézem az egyik egyre unalmasabbá váló sorozatomat a tévében (a sorozatok lényege, hogy az újabb és újabb kalandok sem tudják ellensúlyozni, ha a karakterek kiürülnek és erőltetetté válnak), mígnem a legutolsó epizódok egyikében a férfi főhős munkája révén megismerkedik egy laposodó, unalmassá váló házasságban élő nővel.

A nő konkrétan a magándetektív férfit bízza meg férje ellenőrzésével, mert arra gyanakszik, hogy az félrelép. Számomra különben mindig érdekes, hogy egy elhalt kapcsolatban miért aggódik bármelyik fél azon, hogy mit csinál a másik? Miért, hogy ha már nincs érzelem, akkor is birtokolni akarjuk, és meggátolni, hogy ha futólag is, de boldog legyen?

A követés során a feleség összebarátkozik a detektívvel. Már a munkán túl is találkoznak és beszélgetnek, majd moziba is mennek. Még ekkor is az a hivatalos jelszó, hogy csupán barátkoznak.

Már ekkor összeugrik a gyomrom. Tudom, hogy nem lehet megtenni egy, majd még egy lépést következmények nélkül. Tudom, hogy nem lehet belépni egy nyitott ajtón anélkül, hogy ne legyen valamilyen folyománya.

A baj megtörténik. A sok barátkozás egyik pontján a feleség bátortalanul, hosszas fontolgatás után felajánl egy közös éjszakát, amit elsőre a férfi elhárít, és hazarohan – hogy azután visszarohanjon.

Ez amúgy is férfias – ha már a nő belefészkelte magát a gondolataiba, vágyaiba, és megkapja a megfelelő ajánlatot, akkor van egy időintervallum az ajánlat után, amelyben exponenciálisan nő az esélye, hogy él a lehetőséggel – ez legfeljebb néhány óra. Ha a férfi ezt kibírja, akkor már képes megállni.

Szóval a két szereplő átlépi a határt, és már nincs megállás. Menekülnének is a helyzetből, és tartóssá is tennék – a szenvedély összeköti őket.

A történet innentől egyértelmű. A nő vagy nem is akar elválni, ahhoz túl sok kötelék fűzi a férjéhez (gyerek is van), vagy akar, csak nem találja a módot.

Folytonos örlődés, menekülés, hol szorosabb a kapcsolat a szeretővel, hogy eltávolodnak. Egyre inkább rabnak érzik magukat, akik számára nincs jó választás.

Örvény, pokoljárás, gyötrődés, az ész és a szív háborúja, függőségek hálója.

A titkos élet felörli a valódi életet is. A nő nem képes a házasságát megoldani (sem felszámolni, sem megjavítani) a szerető révén egy elfogadható helyzetbe került, amelyben van biztonság is és szerelem is, tehát valójában nem kell döntenie. A férfi pedig nem képes nyitni más felé, mert rabja lett a jövőtlenségnek. Kapcsolatban is van, meg nem is.

Nem szabad még az első lépést sem megtenni, ha nem vagyunk benne biztosak, hogy azon az úton, ha úgy adódik, végig akarunk menni.