Egy házasságtörés krónikája

2009 július 9. | Szerző: |


Nézem az egyik egyre unalmasabbá váló sorozatomat a tévében (a sorozatok lényege, hogy az újabb és újabb kalandok sem tudják ellensúlyozni, ha a karakterek kiürülnek és erőltetetté válnak), mígnem a legutolsó epizódok egyikében a férfi főhős munkája révén megismerkedik egy laposodó, unalmassá váló házasságban élő nővel.


A nő konkrétan a magándetektív férfit bízza meg férje ellenőrzésével, mert arra gyanakszik, hogy az félrelép. Számomra különben mindig érdekes, hogy egy elhalt kapcsolatban miért aggódik bármelyik fél azon, hogy mit csinál a másik? Miért, hogy ha már nincs érzelem, akkor is birtokolni akarjuk, és meggátolni, hogy ha futólag is, de boldog legyen?


A követés során a feleség összebarátkozik a detektívvel. Már a munkán túl is találkoznak és beszélgetnek, majd moziba is mennek. Még ekkor is az a hivatalos jelszó, hogy csupán barátkoznak.


Már ekkor összeugrik a gyomrom. Tudom, hogy nem lehet megtenni egy, majd még egy lépést következmények nélkül. Tudom, hogy nem lehet belépni egy nyitott ajtón anélkül, hogy ne legyen valamilyen folyománya.


A baj megtörténik. A sok barátkozás egyik pontján a feleség bátortalanul, hosszas fontolgatás után felajánl egy közös éjszakát, amit elsőre a férfi elhárít, és hazarohan – hogy azután visszarohanjon.


Ez amúgy is férfias – ha már a nő belefészkelte magát a gondolataiba, vágyaiba, és megkapja a megfelelő ajánlatot, akkor van egy időintervallum az ajánlat után, amelyben exponenciálisan nő az esélye, hogy él a lehetőséggel – ez legfeljebb néhány óra. Ha a férfi ezt kibírja, akkor már képes megállni.


Szóval a két szereplő átlépi a határt, és már nincs megállás. Menekülnének is a helyzetből, és tartóssá is tennék – a szenvedély összeköti őket.


A történet innentől egyértelmű. A nő vagy nem is akar elválni, ahhoz túl sok kötelék fűzi a férjéhez (gyerek is van), vagy akar, csak nem találja a módot.


Folytonos örlődés, menekülés, hol szorosabb a kapcsolat a szeretővel, hogy eltávolodnak. Egyre inkább rabnak érzik magukat, akik számára nincs jó választás.


Örvény, pokoljárás, gyötrődés, az ész és a szív háborúja, függőségek hálója.


A titkos élet felörli a valódi életet is. A nő nem képes a házasságát megoldani (sem felszámolni, sem megjavítani) a szerető révén egy elfogadható helyzetbe került, amelyben van biztonság is és szerelem is, tehát valójában nem kell döntenie. A férfi pedig nem képes nyitni más felé, mert rabja lett a jövőtlenségnek. Kapcsolatban is van, meg nem is.


Nem szabad még az első lépést sem megtenni, ha nem vagyunk benne biztosak, hogy azon az úton, ha úgy adódik, végig akarunk menni.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!