Dicső egyedüllét

2009 június 27. | Szerző: Fülöp |

 

Néha egyedülálló emberek irigykedve nézik párkapcsolatban élő kollégáikat, akik boldognak tűnnek (ez fontos kitétel: tűnnek), és azt kérdezik maguktól, hogy nekik miért nem sikerül? Ők miért vannak egyedül?

Hajlamosak ilyenkor az egyedüllétüket kudarcként felfogni. Hajlamosak miatta bűntudatot érezni.

Rossz a szemléletmód.

Nem csak az számít ugyanis, hogy mi hiányzik egy ember életéből, hanem az is, hogy mibe nem lépett bele.

Aki egyedül van, az ne csak a boldognak tűnő keveseket nézze, és az ő életükre pályázzon, hanem a gyötrődő sokakat, és gondolja azt is, hogy a rossz elkerülése is siker!

Mert igenis, kell ahhoz is képesség, erény, belátás, állhatatosság, hogy valaki az élet által felkínált rossz kompromisszumokat, kísértéseket elkerülje.

Vannak, akiket a link, érzelmileg sekélyes, megbízhatatlan, haszonleső férfiak-nők meg sem környékeznek. Ez talán nem személyes siker?